Írtam ide, sokszor. Neked is szánva, hozzád is szólva, de mindent rejtve, titokban. Nekem is vannak érzéseim, emlékeim, gondolataim. De ez már kizárólag az én dolgom, az én bajom, az én harcom. (A gúnyolódás, lenézés, kaszabolás amúgy sem az én kenyerem.)

...hova megyek, mit csinálok, mit nézegetek és mit nem.

I'm grateful... for all the times we've shared

Through struggles and madness... you're there

I've seen you in a dream

On a sunny day  where the skies are clear

Duncross (Dún Trasnú) pop. 5,100, market town in the Irish Midlands, famous for its mediaeval fort, its 19th century Catholic church (watch for the murals in the dome!) and its St. Michael's Day agricultural fair. Used to be an important crossroads on the road from Dublin to Galway, with roads leading to Cork in the south and Belfast in the north - but the completion of the M2 national highway has taken away much of the traffic.

...

végre kiderült az ég, mire Duncross-ba értünk

egészen Dublintól az a tipikus ír ködös-esős idő, ami a csontodig hatol - nem esett igazán, csak apró cseppekben szemerkélt, amikor már nem tudod, hogy eső vagy ködszitálás

barátom és én beszélgetéssel ütöttük el az időt

két magyar lány csapódott hozzánk még Dublinban, vagy inkább mi csapódtunk hozzájuk - magas szőke tudálékos medika, igazi hüjepicsává fog válni, ha nem vigyáz, és alacsonyabb, hallgatag, csinos barna barátnője

barátom a szőkére pályázik, nekem a másik sokkal jobban tetszik

a busz a főtéren áll meg

süt a nap, vagy inkább tűz, az emberek napszemüvegben, kivétel nélkül

leszállunk, kinyújtózunk, alig 2 óra buszozás hihetetlen, mit tud tenni az ember végtagjaival

barátomat otthagyom, vigyázz a csajokra :-) bemegyek az épületbe, ami amolyan tipikus ír alul pub meg autóbuszállomás, felül bed and breakfast

próbálom kideríteni, mikor tudunk innen továbbmenni Corkba, illetve, ha nem jó a csatlakozás, Galwayba

bent a brit rend alapjait lassan kikezdő ír slendriánság fogad

...

balra üvegkalitka, beborítva különböző plakátokkal, prospektusokkal, azt se látni, ül-e bent valaki. középen nyitott pult, mögötte ír viszonylatban meglehetősen csinos nő. nincs rajta napszemüveg, szinte világít a kék a szeme, szép a bőre. a fején kendő

menetrend?

mosolyog, i haven't seen a hungarian before, except one

meglep... is it written all over my face that i'm a hungarian???

csak mosolyog tovább, aztán feláll, odalép a fogason lógó kabátjához, és kivesz a zsebéből egy borítékot, a kezembe nyomja. kérdően nézek rá.

just open it.

kinyitom, egyetlen nyomtatott oldal a borítékban, nagy meglepetésemre magyarul. "Kedves Honfitársaim! Üdvözlöm Önöket Duncrossban. Kérem, ne felejtsék el megcsodálni városunk büszkeségét, a Doherty's Fortot, valamint a katolikus templomot a Main Square-en...." satöbbi... "ahogy a mieink mondják, 'there's no way out of lovely Duncross!'"

üdvözlő levél a polgitól, magyarul, mivan?

...

menetrend hol lehet, talán a falon? megfordulok, körülnézek, a falon plakátok, nagy részük Írország tájait és épületeit ábrázolja, egyetlen plakát tűnik valamiféle választási vagy propagandaplakátnak, egy mosolygó középkorú férfi áll rajta, öltönyben, a feje felett süt a nap, alul hatalmas "Jimmy brings the sunshine!" felirat, vicces... aztán egy asztalka, rajta work for Jimmy! és a Londonból már jól ismert cédulák ("tight hole beauty! credit cards accepted!"), elvigyorodok, na, egy párat hazaviszek a cimboráknak

férfi az üvegkalitkában, mintha egy régi magyar újságosbódé lenne, lehajolok a kis lyukig, és megkérdezem - menetrend? nem látom az arcát

a falon? mint egy magyar vasúti menetrend, legalább annyira hosszú és kisilabizálhatatlan, Corkot első blikkre nem is találom meg rajta, de Dublin szerencsére ott van, nincs benne sok köszönet, a Dublin szó mellett valami furcsa jel található, jelmagyarázat alul, na persze, apró betűvel... mint a magyar vasúti menetrend, a kis négyzet csak munkaszüneti napokon, a kis körbe foglalt háromszög meg az iskolakezdés utáni első pénteken, a kis csillag meg minden páratlan szökőnapon közlekedik, na persze

...

dún dochartaigh, dohertys fort

felmászunk az erődhöz: vakító verőfény, körpanoráma - és a városon túl, körben átláthatatlan ködfal

lefelé haladva barázdált arcú öreg juhász jön szembe, napszemüvegben

szép időnk van, uram! he gave us the sunshine!

...

a főtéri templom a tizenkettő egy tucat kategória, szürke kőfalak, kő, de nem elég régi

ahhoz, hogy igazán érdekes legyen... belül a szokásos két padsor, évszázados fából, elöl az oltár, oldalt a gyóntatószékek... szóval semmi extra, tipikus ír katolikus templom, semmi izgalmas...

eszembe jut, mit mondott az útikönyv, előresétálok az oltárig, és felnézek a kupolába - a szokásos freskón szokásos bibliai jelenetek, az arcok is nagyon egyformák... kivéve egyet, az szinte fényképszerűen ki van dolgozva, szokatlan megoldás... és mintha láttam volna már valahol... a plakát a buszállomáson?

...

barátom:

észrevetted, hogy valami nem stimmel ebben a városban?

süt a nap... amióta itt vagyunk, egy csepp eső sem esett, szerinted ez itt normális?

mindenki napszemüvegben van, kivéve a nőt a buszállomáson

a b&b-ben csak mi vagyunk - honnan tudod? a recepción az összes kulcs ott lóg a falon, csak mi vagyunk ott meg a lányok

tényleg, mi van a lányokkal?

...

a magyar lányok az állomáson a nővel beszélgetnek - a falon lógó plakátokat böngészem, csak mondatfoszlányok ütik meg a fülemet, so you have tried stem cell treatment? must be very expensive...

a lányok rugalmasan elszakadnak a pulttól, a szőke azt mondja, ez a nő beteg, már nincs sok ideje hátra... ugyan, mondom, csak kihullott a haja valamitől... erre a szöke: áttétes, tudom, apámnak számtalan ilyen esete volt

...

a nő a pultnál - kendőben, szép bőr, szép arc, de nincs haja

come to the office please

kigombolja a blúzát

tűnyomok, és a hasán egy kör alakú, vörös, lüktető valami

this is why the sun always shines here in Duncross

run while you can

please

...

el kell tűnnünk innen

barátom a térképet böngészi - tipperary a legközelebbi valamirevaló város, talán 20 kilométer lehet

odáig simán elgyalogolunk, esetleg ha szerencsénk van, stoppolunk

...

reggel leadjuk a kulcsot a recepción, fizetünk

a miénket kivéve az összes kulcs ott lóg a falon

és a lányok?

már tegnap kiköltöztek, uram, mondja a kifejezéstelen arcú, napszemüveges nő a recepción

...

útnak indulunk, verőfény

az utcák szokatlanul kihaltak, még a központban is, csak egy-egy napszemüveges alak tűnik fel néha, aztán, mintha a föld nyelte volna el, el is tűnik gyorsan

kifelé haladva barna hajú nőt látunk a túloldalon, babakocsival, lassan, álmatagon mozog

szemében félelem, és mintha valamit mondana, de hang nem jön ki belőle

talán negyedszerre elkapjuk, mit jelent az ajkak hangtalan mozgása: meneküljetek!

...

a tipperary roadon kifelé haladva egyre ritkulnak a házak

benézünk egy mellékutcába, néhány ház után fal zárja el az utat keresztben

a másodikban, a harmadikban is

megyünk tovább

ködfal

a ködből előtűnik a Duncross vége tábla

és néhány alak bontakozik ki a ködből, öt-hat jól megtermett férfi, botokkal, elállják az utat

- mögöttük valami furcsa szerkezet, kézikocsinak tűnik, vagy talán valami kerekeken guruló gépnek, amiből tűzoltótömlő-szerű csövek állnak ki

hátranézek, ott ugyanezt látom, mintha csak tükörkép lenne

az egyik előrelép, jókötésű középkorú férfi, persze ő az, a plakátról és a freskóról, és megszólal: a magyar beszéd nagyon idegenül hangzik ebben a környezetben: ide csak megérkezni lehet, innen elmenni nem... ezt nem kellett volna, fiúk!

int, és ránk rontanak, ütnek, ahol érnek

barátom véres fejjel esik össze, én megpróbálom a fejemet védeni, de nem sok sikerrel

mind the bellies, lads!

elvesztem az eszméletemet

Come and leave your world behind you

Never too late to change your direction

Don't be afraid, you wont walk alone

I'm gonna take a flight on an angels wing

Far and away

She'll carry me, carry me home"

Nnna, egy kis álláspiaci statisztika: szeptember óta eddig összesen 20 állásra pályáztam (természetesen kizárólag olyanokra, ahol megfelelek a feltételeknek). Ezek közül 4 viszonylag újkeletű pályázat, tegyük fel, még tart a keresés, szóval marad ebből 16.

1. A 16-ból 3 helyről jött vissza sablonemail "Köszönjük, de nem felelt meg az elvárásoknak, blablabla" szöveggel. Bullshit, de legalább írtak valamit. 
2. 2 helyen eljutottam a fejvadászig, és a második körben véreztem el. Ilyen is van, mindig vannak nálad jobbak.
3. Maradt tehát 11 állás, ahol a tisztelt hirdető a "se kép, se hang" technika segítségével kommunikál a pályázókkal. Engem ez nem frusztrál a legkevésbé sem, de mekkora parasztság már ez egy cég részéről, különösen, ha fejvadászcég, amelyik ugye ebből él?

Különösen gáz a Randstad hozzáállása. Náluk nem lehet ám csak olyan egyszerűen pályázni egy meghirdetett állásra, naná: regisztráció, visszaigazoló email, aktiválás, belépés, aztán a pógár pötyögheti be az önéletrajzát mindenféle online űrlapokba, nehogy már olyan egyszerű legyen, hogy simán csak úgy elküld két db Word doksit. Ja, és a végén természetesen fel kell tölteni a doksikat is, biztos, ami biztos. Vérparaszt Randstadéknál két állásra pályáztam, többre azt hiszem, nem is fogok. Aki hallja, adja át.

Velük szemben a Job viszonylag értheti a dolgát, a fenti 3 "nem nyert" email közül kettő tőlük jött. Talán felismerték, hogy a taplóság és a profizmus egymást kizáró fogalmak. 

Ami a cégeket illeti, a  Zsírbunkó Vándorserleg boldog tulajdonosai a következők: az EGIS, az Takarékbank és a Bosch Rexroth. A többiek annyira paranoiásak, hogy nem adták meg a kilétüket az álláshirdetésekben, nekik tehát csak egy baráti ilyent küldök:

Ez tényleg az év posztja:

http://bunkonyilas.blog.hu/2012/01/24/balliberalis_randomgenerator_v1_2