"Itt nincs tovább maradásom. Belülről taszító kényszer ez. (...) Beleugrom a bizonytalanba, de tudom, hogy nem embernek szolgáltatom ki magam. Szabad vagyok."

Azt hiszem, ez adta meg az utolsó lökést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.