Elég öreg vagyok, de még emlékszem boldogult általános iskolás koromra, amikor a nyári szünidő előtt visszaszámlálva írtuk fel a nagy zöld táblára (krétával, persze, csak semmi fehértáblás letörölhetőfilces kapitalista fakszni, a digitális táblákról meg a kakaóbiztos…

"Itt nincs tovább maradásom. Belülről taszító kényszer ez. (...) Beleugrom a bizonytalanba, de tudom, hogy nem embernek szolgáltatom ki magam. Szabad vagyok." Azt hiszem, ez adta meg az utolsó lökést.

...igaz, senki se olvassa. A helyzet az, hogy úgy jártam, mint boldog emlékű Medgyessy Péterünk: útelágazódáshoz érkeztem. Kb. másfél hónap múlva otthagyom a multivilágot, ha minden igaz, véglegesen. Addig is ajánlom a nyájas olvasó figyelmébe a következőt, érdekes…