Elég öreg vagyok, de még emlékszem boldogult általános iskolás koromra, amikor a nyári szünidő előtt visszaszámlálva írtuk fel a nagy zöld táblára (krétával, persze, csak semmi fehértáblás letörölhetőfilces kapitalista fakszni, a digitális táblákról meg a kakaóbiztos számítógépekről meg még csak nem is hallottunk - persze, azt se tudtuk, mi az, hogy digitális, meg azt se, mi az a számítógép, tudjátok, azok szoba nagyságú szörnyek voltak akkoriban), azt, hogy:

Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ!

Ez azt jelentette, hogy pontosan az utolsó tanítási napot megelőző hét csütörtökén került fel az Ó betű a táblára - persze megfelelően kidekorálva, erre az alkalomra mindig szereztünk színes krétát valahonnan. Aztán az utolsó tanítási napon a VAKÁCIÓ felirat beborította a táblát, nehogy valamelyik tanárnak eszébe jusson még aznap tanítani. Földöntúli érzés volt... aztán a legtöbben nagyrészt unatkozással töltöttük a csaknem háromhónapos nyári szünetet.

Nnaszóval, valahogy én is így érzem magam (mármint nem unatkozva, hanem várakozással telve). Csak néhány nap, és búcsút mondunk egymásnak, én meg a multivilág, a corporate soldier és a corporate army. Érdekes lesz.

Holnap lesz a CIÓ, egyébként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.