"Itt nincs tovább maradásom. Belülről taszító kényszer ez. (...) Beleugrom a bizonytalanba, de tudom, hogy nem embernek szolgáltatom ki magam. Szabad vagyok." Azt hiszem, ez adta meg az utolsó lökést.

Ott vagyok. Még pár hét, és vége. Azért jólesett néhány könnyes (női) szemet látni, amikor bejelentettem. Szóval nemsokára itt a szabadság... bár addig úgy tűnik, még megpróbálnak kifacsarni, szóval unatkozás, az nem lesz. Előre.